A magyar népi furulyajáték alapjai (új borító)
Cikkszám: 9786155278662
Szerző: BALOGH SÁNDOR
Hűségpontok értéke (csak regisztrált vásárlóknak): 46
2 300 Ft
A választott opciók feláraival növelt ár!
Összefoglaló:
Napjainkra számos művészeti iskolában tanulható a népi furulya, amelynek népszerűsége egyre nő. A magyar népi furulyajáték alapjai című tankönyv kifejezetten azok részére készült, akik most szeretnék elkezdeni a népi furulya tanulását és több éven keresztül folytatni is kívánják. Ehhez nyújtunk bőséges dallamanyagot írott és hangzó formában egyaránt. A 180 számozott kotta több mint fele a letölthető hangzó mellékleten is hallható. A kezdeti daltanulást fogásjelek segítik, a kottaanyagot pedig több mint 50, eddig nem közölt archív fotó illusztrálja. A kötet használata nincs életkorhoz kötve, azonban célszerű 2-3. osztályos korban elkezdeni. Megfelelő és kitartó gyakorlással két év alatt eljuthat a növendék a kötet II. részében található hagyományos furulyás dallamokig.A hatlyukú magyar furulya eredetileg pásztorok hangszere volt a citera mellett talán az egyik legelterjedtebb népi hangszerünk. Többnyire maguk készítették, és általában olyan népdalokat játszottak rajta, amelyeket énekelni is tudtak, de előfordultak főként Erdélyben és a moldvai csángóknál szöveg nélküli, zömében táncdallamok is. A hangszer leggyakrabban használt neve a furulya és ennek hasonló változatai: furollya (Észak-Magyarország); furugla, furuglya (Dunántúl). Nem volt ritka a pikula, fapikula, flóta, flajta elnevezés sem. Ez utóbbi két elnevezés főként a harántfurulyára fuvolára használták. A moldvai csángók sültünek, szűtünek nevezik. A magyar furulyák hossza 30-50 cm közötti, a hat dallamjátszó lyuk a hangszer sípjának szélhasító nyílásával ellentétes oldalon található. Hangsoruk legtöbbször dúr vagy mixolíd, gyakran semleges tercű (az alaphangtól számított harmadik, olykor pedig a hetedik hangja is semleges). Az ilyen hangsorú furulyát a népi gyakorlatban tiszta hangúnak tartották. Hangterjedelme két, két és fél oktáv, azonban a legfelső hangokat csak néha használták, félhangok fogására is csak ritkán volt szükség. A dallamok záróhangjában tájegységenként eltérést találunk, de hangs