A ki nem mondott és az el nem mondható

Kétségtelen, a Biblia sokszínű világában lapról lapra szembesül az olvasó azzal, hogy „számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz”. Ugyanakkor a Szentírás szövegei közt barangolva előbb-utóbb az is világossá válik számára, hogy szerzőik számos alkalommal és sokféle módon hallgatnak: sok mindenről nem beszélnek, több mindent csend takar. Ennek dacára örömmel fedezhetjük föl, hogy a szövegben támadt hézagokon, a cselekmény résein beszüremkedik a fény. Így a ki nem mondott vagy éppen az el nem mondható nemegyszer az értelmezésben is eligazítással szolgál. Néhány jól ismert szakaszt újra olvasva arra keressük a választ, hogyan válhat beszédessé a hallgatás.